Ati autokráciája

 

 

Megfogadtam, hogy nem fogadok. Ez most év végén/elején sem történt másként. Egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy nem iszok többé szeszes italt és kólát. Fogadalmat nem teszek, mert jellemrombolónak tartom, hogy valaki megfogad ezt meg azt, ráadásul dátumhoz, helyhöz, emberhöz és kitudja még mihez köti, aztán úgyesem tartja be, és jön a csalódás, ami ráadásul a dátumhoz,helyhöz,emberhöz kötés miatt újra és újra eszébejut, hogy mennyire nyenge akaraterővel rendelkezik. Ostobaság! Nem szabad hangaztos fogadalmakat tenni! Egyszerűen mérlegelni kell, felmérni mivel ad többet oder kevesebbet a fogadalmunk tárgya és racionálisan döntést kell hozni. Így nincs pofára esés, ha nem tartjuk be:)

Szeszes italok közül eddig is csak sört ittam, de ezentúl azt sem. Igaz sört úgy ittam, mint macska a tejet. Rengeteg üveget, dobozt, hordót elpusztítottam.

Kólát sem azért "teszem le" mert egy pohárba helyezett 100-as szög 4 nap alatt feloldódik benne és egyéb sületlenségek, amik lehet, hogy igazak, de ilyen ökörségek nem fogják elriasztani a fiatalságot. Nálam a változásnak, mint szinte egész életemnek az alapja inkább az árral szemben úszás. Inkább ez motivál. Egy szórakozóhelyen pl egy pohár vizet kérni a pultostól és azt inni. Ittam már elég sört, üdítőt stb... vizet pedig nem. Félelmetes, de hónapok teltek a nélkül, hogy egy pohár vizet ittam volna. Vagy bármi olyat, amiben nincs szénsav.

A lázadás szerintem képlékeny dolog polaritását tekintve. Tehát ahogy a tömeg változik, úgy a szembenállónak is,- csúnyán és számomra is elutasítóan fogalmazva -, de alkalmazkodnia kell. Különben azon kapja magát, hogy bár Ő továbbra sem változtatott az úszás irányán, viszont a folyó, amiben úszik menet irányt váltott, így az ügyeletes deviánsnak izmai elsorvadnak, mint környezetének, hisz nincs ami ellentartson gondolatainak, cselekedeteinek. Együtt úszik azokkal, akik eddig szembe jöttek vele. Nincs mese ismét váltani, kell hogy értelmi kondíciónk edzésben maradjon. Mivel a nagytömeg együtt változik a divatnak, trendnek nevezett kottából vezényelve, így a deviánsunkat fogják abnormálisnak vélni, mikor felderítvén a globális álláspontot, ismét szembe helyezkedik azzal. A globális álláspont persze lehet antiglobális is, de annak is megvan a reciproka. Halelúja!

A következő lépcső pedig már maga a kánaán. A totális szellemi szabadság, amikor már nem az úszás iránya érdekli az embert, hanem az, hogy miben, milyen közegben úszik. És nem érdekli, hogy a többség ilyen vagy olyan irányba tájolja magát, ha maga a közeg, amiben a tájolás történik egy kanális.

Ekkor az ember kivánszorog a partra, elegáns mozdulattal lehúzván sliccét belepisil abba a kanálisba, amiben van a nagytöbbség és vannak szemben úszók. Sliccit felhúzva elmosolyodik felídézi magában a költő négysorosát, miszerint:

"Felnőttként nem éget a nyomor bélyege

De egy gyermek homlokára sütve a világ szégyene

És ha ezt a planétát én sodortam bajba

Csak úgy a vicc kedvéért még rúgok egyet rajta!"

Majd egy vízesésnél lemossa magáról a társadalom közegét, és nekivág a rétnek, hogy megfigyelje reklámok nélkül, megfogja, átélje, megkóstolja...

És elgondolkodik, hogy miért a Világ Kereskedelmi Központba csapódtak a gépek?

És rájön, hogy a kanálisban pancsolókat kordában kell tartani, látszólgos díszszabadság illúzióját keltve. Persze trubadúrládákon keresztül meg kell mutatni, hogy voltaképpen milyen jó is a kanárisban, hisz minden megvan. Még az úszó izmokat sem kell mozgatni, midösszesen annyi, hogy elkell fogadni egymást (kanálison belül) és elkell utasítani azokat, akik a partra merészkedtek. Ússzál az árral szembe (bár nem örülünk neki, de még így is a rendszer fontos része vagy, csak úgy mint azok az ebihalak akik a szembenúszókról olyan képet alakítnak ki, amik a pejoratív előjellel kerülnek a koponyákba. csak a partra ki ne menj!

Ígérd meg, hogy nem mész a partra, mert még a végén rájössz, hogy okok és indokok is léteznek és nem csupán valamilyen színű kamerán keresztül sugároztt "tények".

Utáld Gyurcsányt, vagy szeresd. Mindegy! Csak arra törekedj, hogy a rendszeren belül találd meg azt a pozíciót, amiben fogaskerékké alakulva a bizonyos érdek álltal keltett lökéshullámokat bárminemű nyikorgás nélkül tovább tudj adni. Ámen!

Na ezt akár egy hülye 16 éves is írhatta volna:P

Mint mindenki, én is mindenki vagyok. Tehát Zanza 2007: Nem igazán történt semmi. Talán idén ugrott legszembetűnőbben szakmai ismeretem. Nagyrészt annak köszönhetően, hogy a gyár, ahol dolgozom új CNC gépet vásárolt, aminek egyik betanulója lehettem. Másrészről azért kellett hozzá a szakmai éhség is!

 

Bár a kétnapos tanfolyam 2006 végén történet, de a gép, annak szoftverkörnyezete valamint egyéb technológiai szoftverek (részben grafikai és rajzprogramok, konvertálók stb..) beszerzése, megismerése 2007-ben sokat lendített az immár 6 éves szakmai tapasztalatomon. (Még keresek néhány tipográf progit, írjál nyugodtan:)

A tanfolyam előtt egy nappal délutános műszakban voltam, amiből 23.00 órára értem haza. Éjfél volt, amire ágyba kerültem. 3.00-kor pedig már indultunk is. Így a két napos igen intenzív oktatást éber kómában vészeltem át:)

 

Asztalos szakmámon belül is lépegettem előre 2007-ben. Gépek, rajzok, technológiák területén. Igaz még rengeteg új számomra eddig felfedezetlen területe van az asztaloskodásnak, amit egyre konzervatívabb világnézetemet ismerve törekedni fogok a szakmám minél szélesebb körű megismerésére.

Általános sulit befejezvén faipari technikusnak tanultam, egészen egy éven át, mivel a lánykollégium környéke jobban érdekelte 15 éves fejemet, mint a jövőm, és ez így is volt rendjén. Miután lapátratettek technikumból, asztalos szakmunkást végeztem, majd leérettségiztem. Ezt követően megint megpróbáltam a technikusit, de ismét elcsavaródott a fejem, illetve bosszantott, hogy nincs önálló keresetem, így 21 évesen ismét otthagytam a technikusit és elkezdtem dolgozni az Ipoly Bútorgyárban, mint CNC-s.

 

BÚTORGYÁR

A felvétel úgy történt, hogy az akkori főnököm behívott az irodába és rákérdezett, hogy ismerem-e a számító gépet. Mondtam persze, egyszer volt már egy commodore 64-es gépem. Hatásszünet enyhe mosollyal, és a matek megy-e? Akkoriban inkább humán beállítottságú voltam, így a válasz a Történelem és az Irodalom érdekel. Pffff.

Ettől függetlenül CNC-s lettem. Nagyon nulla voltam. Semmit nem értettem, nem tudtam. Rengeteget hibáztam. Egészen addig, míg mindkét fél megnyugtatására 1 év után léptem.

Vissza az újságíráshoz... Mivel suli alatt is írogattam újságoknak, volt ismeretség. Visszatértem rovatvezetőnek az Ipoly Hírnökhöz. Karantén Zóna néven rockzenei rovatot készítettem. De újságírásból nem lehet megélni (legalábbis az én affinitásommal, amivel a médiához viszonyultam)

 

ALEX arab CNC-s

Ekkor jött a lakókocsigyár. Szintén elég balfék voltam eleinte. Csakhogy egyrészről elvégeztem a CNC-s okjs-t. Másrészről elkezdett érdekelni a dolog. Mindenféle infót szívtam magamba. Ezeknek többségére saját tapasztalataimból áll. Illetve munkatársaimtól ellesett ötletekből. Igaz 3 műszakos munkarendben minden harmadik héten tudtam önképzési tréninget tartani a számomra tehetségesnek tartott emberek között, de lassan azért csak kialakult egyfajta ismeretanyag.

Bár egyesek szerint a legszarabb cnc-s vagyok, ami azért kicsit rosszul esik, mert ha valamit meg kell oldani, akkor olyan idén nem történt, hogy azt mondjam: ezt nem tudom megcsinálni:P

Pedig azért volt ez-az-amaz:) Voltak szituációk, amikor elkerekedett a szeme egyeseknek munkáimat, megoldásaimat látván. Egyedül szobrot nem martam még, az is inkább lustaság illetve szerszám hiány, illetve a gép adottságainak eredőjéből alakulhatott így. Ennyit az önnyalásról.

 

RAMONE, MADNESS

2007 elég jellegtelen év volt nekem. Két dolog azért örök emlék marad. Egyik a MADNESS koncert. Fantasztikus volt! Élőben hallgatni a Our House-t!!! ÁÁÁÁ!

Előtte pedig Szlovákiában volt valami fesztivál, ahol Marky Ramone nyomatta a Hey, Ho, Lets Go-t! Sajnos a Ramonesról lemaradtam 1996-ban, azóta meghalt Joey, Dee Dee... Egy repülőtéren volt a fesztivál 3-an mentünk, Eszti,Öcsi meg én. A Suzukit csutkára kellett nyomnom, mivel elég későn, délután hatkor indultunk asszem, vagy négykor...? Mindegy. Gyorsan váltottam 60 Eurót, mivel a jegy 20+4 Euró volt. Azonban a szlovák pénztáros 40 Eurót kért koponyánként (VIVA SZLOVESZKO REPUBLIKA!) Ezt gondoltam! Miközben élőben szólt néhány száz méterről a Pet Semetary ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! végül is kerítésen kívülről néztük a színpad hátát:) De azért így is élmény volt. Több száz kilómétert levezettem, hogy pár <#&@#&> pénztáros miatt lemaradjunk egy Rock legendáról! Grhhh!

 

Mindenesetre kimért, precíz, takarékos, megfelelő pénzbeosztásomnak köszönhetően -125.000 HUF-al nyitom 2008-at. Hát... Hajrá!:) Van mit ledolgozni, csakúgy, mint a hasam köré nőtt úszógumikból:)

 

2007 december:

 

Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

 

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,

Tüzet fölöslegesen nem harangoz,

Van mindene, ha nincs is semmije,

Mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemébe húzott vaskalappal,

Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

 

Vállalja azt, amit jó társa vállal,

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle....

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !

Tudd meg : szabad csak az,

Aki oly áhítattal mondja ki,

Mint Istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sose rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

 

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az,

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra,

Hogy abból jótestvéri jusson

Minden szegénynek ugyanannyi jusson.

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.

1945. május 1.

Heltai Jenő (1871-1957)

(magyar költő, regény- és drámaíró, újságíró)

A fenti gondolatok fedik a SZABADSÁGRÓL alkotott képemet.

Igaz ritkán, de azért időnként jó, hogy igen komoly gellert kapott az ízlésem kölyökkoromban. Voltaképpen most a filmekre gondolok. Mivel nem igazán nézek amerikai filmeket, ezért alapból szűkös a lista, amiről csemegézni szoktam. Viszont nem 6-8000 Ft-ért veszem a DVD-t:) Szóval a számomra kedves filmeket manapság 4-800 ft-ért megtudom vásárolni. Ennyiért pedig meg is vásárolom. Nem hittem, hogy létezik Pierre Richardnak olyan XX. századi filmje, amit még nem láttam volna. Tegnap az egri Tesco DVD turkálójában találtam rá „A Játékszer” című filmjére. Amikor beleolvastam a hátoldali zanzába, bevallom visszatettem, mivel több filmjében használja a Franszoá Peren nevet, így nem tudtam eldönteni, hogy láttam-e vagy sem. De aztán mégis elhoztam. Elég bárgyú film. Nem tetszett. Viszont valami mégis van benne, ami érdekessé teszi. Olyannyira, hogy a film végére majdnem ott tartottam, hogy tetszik. Bár a film gyenge mégis hatásos. Valami emberi dolgot penget meg az emberben. Nem kifejezetten lázadás, társadalmi rétegek között, de valami hasonló. Picit felkapcsolja az ember fejében a lámpát, rávilágítva, hogy Játékszerek vagyunk mindannyian. A semmi és a minden „feszül” egymásnak, és heppi endként a semmi kerekedik felül a mindenen, ahogy az már lenni szokott, de mindezt helyenként arrogánsan teszi, ami egy snassz filmnek is tud bájt kölcsönözni. Helyenként pedig annyira bárgyú, hogy nem tudtam eldönteni, hogy vígjátékot vagy szürrealista szatírát nézek. Egyszóval nézd meg Pierre Richard Játékszer című filmjét, mert ad valamit. Már csak azért is kötelező, mert hiányzik belőle a „két évvel később” és a „C.I.A. főhadiszállás 6:00 PM” - Badár, Buhera Mátrix